Pári Község Honlapja
Visszatérés a normál nézetbe

Pári

> Köszöntő
> Településtörténet
> Jelen
> Tervek
> Megvalósult tervek
> Térkép
> Eladó telkek, ingatlanok
> Testvértelepülésünk
> Egyház
> Hírek
> Településképi Arculati Kézikönyv

Önkormányzatok

> Önkormányzat
  - Választás 2024
  - Rendeletek
  - Jegyzőkönyvek 2014
  - Jegyzőkönyvek 2015
  - Jegyzőkönyvek 2016
  - Jegyzőkönyvek 2017
  - Jegyzőkönyvek 2018
  - Jegyzőkönyvek 2019
  - Jegyzőkönyvek 2020
  - Jegyzőkönyvek 2021
  - Jegyzőkönyvek 2022-től
  - Közérdekű adatok
  - Pári Újság
> Regölyi Közös Önkormányzati Hivatal Pári Kirendeltsége
  - Nyilvántartások
  - Nyomtatványok
> Roma Nemzetiségi Önkormányzat
  - Jegyzőkönyvek
  - Közérdekű adatok
> Német Nemzetiségi Önkormányzat
  - Jegyzőkönyvek
  - Közérdekű adatok
> Dokumentumok

Pályázatok

> Pályázatok

Civil szervezetek

> Pári Ifjúsági és Nemzetiségi Egyesület
> Sport és Szabadidő Egyesület Pári
> Pári Polgárőr Egyesület

Vállalkozók

> Vállalkozók

Iparterület

> Iparterület

Intézmények

> Óvoda
> IKSZT
> Könyvtár
> Élet-ház

Látnivalók

> Templom, Temető, Kálvária-domb
> Tájszoba
> Gyulaji erdő, Óbiród

Közérdekű

> Háziorvos, Gyermek háziorvos
> Védőnő
> Posta
> Falugondnoki szolgálat

Galéria

Településtörténet

A településről már a 14. században említést tesznek pápai adókönyvek, de nevét feltehetően a 16. század közepén itt élt nemesek , Johann és Simon Paari után kapta.

Az 1600-as évektől a török elől északra húzódó rácok (szerbek) éltek a mai falu közepén, melynek bizonyítékai a később meglelt épületmaradványok és az ún. rác temető.

A település melletti Koppány folyó évszázadokon át a helyi vízimalom működtetését szolgálta. Egykor igen gazdag volt halban, de a feljegyzések megemlítik az itt élő nagyszámú vadkacsa-, sőt vidra állományt is.

Egy 1865-ös jegyzői leírás említést tesz arról, hogy a falut délnyugatról körülölelő dombokon egykori földvár nyomait fedezzék fel.

A török uralom után elnéptelenedett Páriba is németek települtek 1726-ban a Fekete-erdő és Baden-Würtenberg területéről, akik kitartó szorgalommal és kemény munkával tették megélhetővé az elhanyagolt területeket. A mezőgazdaság és kézművesség egészen a kitelepítésig virágzott. Pári és a környező erdő az Esteházyak tulajdonában volt a 17. század végétől.

Már ekkor is nevezetes vadaskertjéről, amely számos szarvas, dám, őz és vaddisznó élőhelye.

Az I. és II. világháború során komoly veszteségek érték a Páriban élő családokat is. Az 1945-ben kényszermunkára hurcolt, illetve a három évvel később kitelepített németajkúak többsége soha nem térhetett vissza szeretett szülőfalujába. Házaikba felvidéki magyar családokat telepítettek.

1984-től Párit a szomszédos Tamási városhoz csatolták, önállóságát a helyi lakosság kezdeményezésére 2006-ban nyerte vissza.